| Chapter 107 |
1 | Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
2 | [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
|
3 | És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
|
4 | Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
|
5 | Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
|
6 | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
|
7 | És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
|
8 | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
9 | Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
|
10 | A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
|
11 | Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
|
12 | Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
|
13 | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
|
14 | Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
|
15 | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
16 | Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
|
17 | A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
|
18 | Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
|
19 | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
|
20 | Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
|
21 | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
22 | És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
|
23 | A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
|
24 | Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
|
25 | Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
|
26 | Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
|
27 | Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
|
28 | De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
|
29 | Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
|
30 | És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
|
31 | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
|
32 | És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
|
33 | Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
|
34 | Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
|
35 | Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
|
36 | És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
|
37 | És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
|
38 | És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
|
39 | De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
|
40 | Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
|
41 | De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
|
42 | Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
|
43 | A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
|